Idáig csak sebeztek, sérültél és akkor mikor valaki belép az életebe és megpróbálja azt nyújtani neked amit szerinte megérdemelsz,te nem tudod hogy reagálj.
(via orokke-varni-fogok-rad)
“Félünk túlságosan szeretni, nehogy kiderüljön, hogy a másiknak semmit se jelentünk.”— Eleanor Roosevelt
(via hborbala)
(via maganyossag)
Mert az élet úgyis melletted tartja azt, amit és akit kell.
(via sumegiszandika)
(via tunderkisasszony)
Hogy tudunk helyettesíteni valakit, akit szerettünk? Hogy töltheti be hirtelen egy új ember azt a posztot az életünkben, ami addig valaki másé volt? Ha képesek vagyunk is lelkesen vetni bele magunkat az új világok felfedezésébe, amiket ez az új személy hordoz magában, és építeni pár közöset, nem jut-e eszünkbe néha az előd univerzuma? Nem az a bizonyos elsőként felfedezett világ az igazi otthonunk? Hová tűnik a szerelem, ha egy másik elüldözi?
- kérdések, amik ébren tartanak éjjelente
(via szeretemaszavakat)
Amiket jó érzés hallani:
- Nagyon szeretlek
- Gyönyörű vagy
- Beléd szerettem
- Csak a tiéd vagyok
- Csak az enyém vagy
- Szeretem ha mosolyogsz
- Így szeretlek ahogy vagy
- Te vagy a legfontosabb
- Soha nem akarlak elveszíteni
- Mindig számíthatsz rám
Az van, hogy amikor két ember megismerkedik, mindketten a legjobb oldalukat mutatják. Viszont ez nem megy örökké. És egy idő után rájönnek, hogy ők nem ebbe szerettek bele, az egész távolról sem olyan, mint annak idején. És jönnek a vádaskodások, hogy megváltoztál, és hiányzik az aki voltál. Na azok, akik ezután újra bele tudnak szeretni a párjuk ezen új, kevésbé fényes oldalába, és ezt az egészet együtt meg tudják oldani, azok fognak boldogan együtt élni, amíg meg nem halnak.